Összedőlt katedrális

A messzi nagyvárosból a szélütéses császár harcba küldte a légióit a mocsaras vidék lakói ellen, hogy kedvező terepen tartóztathassák fel a barbár törzseket. A császár katonái  erődöt alapítottak Germania Inferiorban, így Claudius hadjáratai nyomán Kr.u. 47-ben megszületett Utrecht. Évszázadokkal később, egy másik világrendben Willibrordus, Utrecht első püspöke innen irányította a hittérítést, a város a környék meghatározó politikai és vallási központja lett. Több mint ezer évvel a római katonák megérkezése után, azon a ponton, ahol a erőd állt, 1251-ben kezdték el a Szent Márton katedrális építését. A helyiek büszkén fogtak neki, hogy az épület kőbe öntött szimbólumként, magasan a város felett hirdesse a város hatalmát és a befolyását. Évszázadokkal azelőtt, hogy a vihar lerombolta a főhajót.

Memento mori. Egy régi vallás üzenetei: szarkofágok szőnyegként fedik a hideg padlót. A nyirkos földben alvó gazdáiknak a halál jelenvalósága egy élményt jelentetett. Az üzenet néha egészen egyértelmű, kifejezés nélküli fekete gödrök közönyösen néznek vissza, emlékeztetnek: a földi élet, a vagyonnal, örömeivel és fájdalmaival egy az elmúlás által idézőjelbe tett jelenség. Ismét egy új világrendben: mancsukban kamerákat szorongató túlsúlyos bajor turisták tapossák laposra halálfejek hideg pofáját. A fájdalom érzelmeivel tipikusan nem tud mit kezdeni a kortárs nyugati kultúra; az élet értelme a fogyasztás. A fogyasztás értelme pedig: maga az élet...

Ez a tautológia legalább akkora barbárságnak hat, mint szétverni egy műemléket.     Nem mintha négyszáz éve sokkal jobbak lettek volna az emberek, vagy gyakorlatban megvalósították volna jámbor ideáikat. De árulkodó, hogy legalább nekik voltak elvi céljaik, ami a posztmodernitásról nem  igazán mondható el. Azért megnéztem volna: a dübörgő templomajtót, ahogy,kezükben kalapáccsal és vésővel, beverik a dühöngő parasztok. Szerszámaikkal újra birtokba véve az épületet, visszaadva neki a tisztelethez szükséges méltóságot; ahogy a 14. században kifaragott aranyfüsttel bevont fejű szentek vékony nyakához, sima homlokához és szemgödreikbe illesztve a vésőt határozott mozdulatokkal, ütésenként pattogtatják le a pár napja még tisztelt képről az arcokat. És akkor még nem beszéltünk a papok sorsáról.

A templomban egyébként a szarkofágokon kívül (feltételezem a reformáció miatt) kevés a csillogás. Az aranyozott tárgyak legnagyobb koncentrációja a  kegytár, illetve az ajándékboltban található. Többek között Rodin szobrocskák - igen, annak a szobrásznak a lekicsinyített szobrai, akinek művészetét annak idején elítélte az egyház. Egyébként a félszáz Van Gogh mellett az egyik állványon (valahol egészen a padlószintnél, a Chagall képekhez közel) találtam egy auschwitzi haláltábor ihletésű képeslapot. Szürke háttér, szögesdrót és  a tábori élet motívumai. Üdvözletek Utrechtből. Elgondolkoztam, hogy kinek küldhetném, de inkább nem vettem meg.

Maga katedrális a francia hagyományokat követi (ami földrajzi elhelyezkedése miatt nem meglepő), a lángoló stílus határozza meg, de néhol látszanak még a hosszanti stílus nyomai is. A kerengő különösen hangulatos, a kertben egy kicsi arborétum is van, a növénylabirintus közepén, a szökőkút tetején az olvasó szerzetes, a kontemplatív élet szimbóluma. Az árkádos folyosókon a boltíves ablakok tetején misztikus jelenetek veszik körbe a teret, feljebb az épület faláról, kövekbe kapaszkodó vízköpők figyelnek.  Emlékei egy olyan kornak, amikor az egyháznak ezeknek a démonikus lényeknek a segítségére volt szüksége a boszorkányok távol tartásához.

A Dómtorony, az ország legmagasabb templomtornya, feltűnően korábbi, a 14. század végén készült el. 1674-ben egy  hurrikán pusztított végig a városon, elmosva a grandiózus épületegyüttes egy részét, örökre kettéválasztva a tornyot és az épületet. Egy újabb pusztítás, amihez hozzátartozik, hogy  a város polgárai akkor már rég elvesztették az épület iránti érdeklődésüket. A misztikus csapás egy elhanyagolt építkezés végét jelentette. A romokat eltakarították, az épen maradt hajórészeket pedig egyszerűen befalazták. Ma egy tér választja el a templomot a toronytól, minket majdnem ötszáz év a vihartól és több, mint kétezer év - a hagyomány szerint pont a torony helyén álló - római tábor alapításától.

*