Újra-megszületők dala

(megfeszített forradalmárok emlékére)

amikor felébred a test, reggel,  

indulnak a pékek el,

izzadt és vaskos kézzel

életük kenyerét dagasztani meg

 (corpus dei homo – unus culpa abdificare)

így készül az ember: vérben és szennyben

fogan és születik, vérbe és mocsokba vész,

közben a hangja kegyelmet kér — de egyben követel,

kiáltása teremtő tetetésé, isteni harag;

(amit követel arra jogosult, amit akar az igaz)

hősként kiált a milliárdnyi ember, mert tudja:

végzete a mocskos fekete keret,

de küzdve tölti föl azt a határtalan, 
emberi képzelet

(és pusztulásában egyenként hal meg az, amiről nem tudtuk, hogy él)

de a bőr és a hús alól, tiszteletet követel

a sors; ami minduntalan fel- és elszakad

— mert az ember elbukik, de az élet, az élet az örökre él —

hogy egy új ég alatt teljesítse be, amit diktál az egyéni és

az egyként általános, nagy, emberi akarat.

Séta délután: jelenet a sarkon

1.

A sarkon egy öregasszony hever, kezében a reklámszatyor füle gondosan ujjai közé fonva. A szatyor szétterülve fekszik a földön, közben a zacskós tej csücskéből lassan szivárog a fehér nedű. A lábai előtt álló lányka halálra vált arcára mosolyt festettek a reggeli matinén. Boldognak álcázták: nevető bohócot csináltak belőle. Az anyukája aggódva tárcsázza a mentőket. Legalább ez a néni, aki itt fekszik az utca nyákos macskakövein, szétterült reklámszatyorral a kezében, legalább ő még él — gondolom magamban, ahogy a vízszintesen kaszáló szempárba nézek.

The Death of the Traveller: drama in three acts

Prologue

Like the champion in Sienkiewicz’s novel, I have made a covenant and started to look for coins. It was almost a year ago that I made the promise of not leaving the country until the shield is complete. Aiming to complete a puzzle is always driven by an egoistic drive. You expect that the last piece will reveal something about you. The underlining urge in all of us is to be special, to be a defining element in the complex mechanisms of interactions; recognized as an individual element. Achieving greatness is not a clandestine project for any who embark on a journey with the prospect of returning home stronger. It is the strongest, yet most just irony of life, that the last, long awaited piece of the puzzle was set in place not by me, but by a friend.

Ahova a király is egyedül jár

A Hampton Court eredetileg Thomas Wolsey-nak, Anglia lordkancellárjának volt a személyes kastélya. Miután megbukott kontinentális politikája és kiesett VIII Henrik kegyeltjei köréből. Tudva, hogy megbuktatására készülnek 1528-ban Wolsey a királynak ajándékozta a birtokát, de ez nem bizonyult elegendőnek, hogy kiválthassa magát. Két évvel később Wolsey-nak szerencséje volt, előbb halt meg, mint, hogy elérte volta utolsó úti célját, a Towert.

Végtelen világ

Néztük az Egyszer volt az életet. Emberek vannak az emberben? — kérdezte F. ötéves játszótársam. És valóban, a rajzfilm főszereplői azok az emberszerű sejtek, amik az embert alkotják. Viszont, ha az emberben emberszerű sejtek dolgoznak, akkor ez arra enged következtetni, hogy az emberszerű sejteknek is megvannak a maga építőkövei, illetve, hogy az ember is csak egy eleme, sejtje, egy nagyobb egységnek. Egy rajzfilmről van szó, és bár gondolkodtatóra szánták, nem tűnik valószínűnek, hogy az anatómia iránt lelkesedő francia alkotók az elméleti fizika iránt akarták volna fogékonnyá tenni a szülői foglalkozás helyett tévé elé bevásárlószatyorként levágott lurkókat. Mégis sikerült nekik. A következő videóban pontosan azt a világ térbeliségét illető gondolatot szemlélteti, ami a rajzfilm kapcsán bennünk is felmerült.

Az egyre nagyobb és kisebb elemek úgy illeszkednek egymásba, hogy ez arra enged következtetni, a világnak a mélysége (és ’magassága’) végtelen. Ugyanakkor minden egyes szinten is végtelennek tűnik a kiterjedése. Ez egyfelől azért problematikus, mert a végtelen tartalmazhat egy pontot, ami kizárja önmagát. Ugyanakkor a végtelen természetéből adódóan nem tagolható, tehát ha kivonnánk belőle ennek a pontnak a lehetőségét, akkor felszámolnánk a végtelent. Mindenesetre úgy tűnik, hogy a tér egy olyan sorozat, aminek a tagjai két tengely mentén váltakoznak.

Következésképpen: egy pont vagyunk ebben a sorozatban, és ugyan annyi esély van rá, hogy egy nagyobb egész részét képezzük, mint annak, hogy egy kisebbnek vagyunk az értelme. Sőt  még az is elképzelhető, hogy a tér visszakanyarodik önmagába, hogy a kör végén a legkisebből legyen a legnagyobb és fordítva. A lehetőségek hálója önmagában is végtelennek tűnik. És mi még azt sem tudjuk bebizonyítani, hogy most éppen nem álmodunk.

Párizs Londonban

London kertváros: gazdag negyed. Az út szélén villák, az úton egy Astro Martin, Ferrari és egy Rolls-Royce. Mi a buszon utazunk. Az alsó szinten. A büfében három fontért szinte ingyen van a szendvics menü. Susogógatyák, tornacipők. ¿Milyen szószt kérsz? — hadarja harmadszorra a bevándorló. Mert legalább 5 másodpercig tart a választás akkor baj van. Ebben a lokálban beszívott arcok vegyülnek a mindennap frissen vasalt ingesekkel. Pont annak a helynek képzelem, ahol a mackós felhajt egy kávét mielőtt elindul kifosztani a következő villát.

Elitizmus

Otthon a professzoraim angol, német és francia egyetemeken tanultak. Londonban a professzoraim angol egyetemeken.