A Hampton Court eredetileg Thomas Wolsey-nak,
Anglia lordkancellárjának volt a személyes kastélya. Miután megbukott kontinentális
politikája és kiesett VIII Henrik kegyeltjei köréből. Tudva, hogy
megbuktatására készülnek 1528-ban Wolsey a királynak ajándékozta a birtokát, de
ez nem bizonyult elegendőnek, hogy kiválthassa magát. Két évvel később Wolsey-nak szerencséje
volt, előbb halt meg, mint, hogy elérte volta utolsó úti célját, a Towert.
Ez az időszak átmenetet
jelentett; a tradicionális alapokon álló államhatalom ekkor vált jogivá. A
kövekbe faragott családi címerek és a kétszeres életnagyságú portrék
elgondolkodtatják az embert; egy politikai család uralma az államon mennyiben
tér el egy szervezett bűnözői csoport uralmától. Az udvar körében tovább élő
szokások közül pár csak az erő nyers kifejezését szolgálta. Egy munkásnak be
kellett érnie főként kenyér alapú diétával, míg állítólag VIII Henrik korában a
királyi udvarnak készített ételek 75%-át hús tette ki. Innen a királyok
betegségeként ismerté vált köszvény.Valójában az étkezés mint társadalmi
osztályokat megkülönböztető elem annyira hangsúlyos volt, hogy a középosztály felemelkedésekor
a polgári lakomák korlátozására külön törvényeket hoztak.
A hatalom finomabb kifejezése
volt a király kulcsra zárható toalettje. Itt nyilván az intimitás kapott
előteret, hiszen a zár volt a biztosíték, hogy kizárólag királyi farpofák nehezedhessenek
a bársonyra.
A zár a kulcsfogalom; az udvar feltétele,
hogy be legyen kerítve. A bekerítettség pedig védelem, egyben korlát is, ami biztosítja
a korai modernkor vezető mechanizmusainak zavartalan működését. A társadalmi
korlátok valóságosan is megjelennek a paloták és falaiban, és nem érnek véget
egészen a király második hálószobájáig. A lakosztályok első szobáit vendégek
fogadására használták. Minél beljebb engedték a vendéget, annál nagyobb becsben
állt a vendéglátójánál. III Vilmosnak például két hálókamrája volt, egy a
hivatalos vendégeinek volt fenntartva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése