1.
A sarkon egy öregasszony hever, kezében a reklámszatyor füle
gondosan ujjai közé fonva. A szatyor szétterülve fekszik a földön, közben a zacskós
tej csücskéből lassan szivárog a fehér nedű. A lábai előtt álló lányka halálra
vált arcára mosolyt festettek a reggeli matinén. Boldognak álcázták: nevető
bohócot csináltak belőle. Az anyukája aggódva tárcsázza a mentőket. Legalább ez
a néni, aki itt fekszik az utca nyákos macskakövein, szétterült
reklámszatyorral a kezében, legalább ő még él — gondolom magamban, ahogy a vízszintesen
kaszáló szempárba nézek.
