Kiesni a fészekből

A járda és a bicikliút között ugrándozó és csapdosó tollpamacs. Kikerülik a biciklikerekek, átlépdesik a járókelők. Kiesni a fészekből annyit tesz, mint valami végérvényes elvesztése. Ez a galamb a családját veszítette el: annyian fészkeltek a párkányon, hogy nem lehetett beazonosítani a fészkét. Aznap szokás szerint csípős volt a levegő és erős szél fújt. A fióka a kabátomból kilógó farktoll csomó volt és a két láb, ami erősen kapaszkodott a karomba, amivel a kabát alatt tartottam.  

Amszterdam

Úgy tetszik, időtlen idők óta nem történik semmi a mocsaras tájon. A folyó az ár-apály ciklusoknak megfelelően kiönt hideg medréből, hogy aztán ragacsossá áztatott mezőket, egy feláztatott tájat hátrahagyva visszahúzódjon állandó otthonába. Nyolcszáz éve történt: az eseménytelen életű apró faluban elállták a víz sodrását, gátat emeltek a folyón. Erről a nevezetességről, az Amszter folyón épült gátról lett ismert a település, amit, hogy megkülönböztessék a mocsaras síkság többi tanyájától és falucskájától Amszterdamnak kezdtek hívni. Szürrealitás érzetét keltve vasbeton szocreál emlékmű nyúlik a sötét éjszakai égbolt felé. Aranyszínűre világított lombtalan fák elhanyagolt ékszerekként állnak a folyton mozgó tömegben. Körbenézve a Damsplatzon, a régi gát helyén épült téren távoli mesének tűnik az elemekkel vívott küzdelem, a nélkülözés és maga a történelem is. Pedig egykor minden itt kezdődött, sétáink is rendre ide kanyarodtak vissza és kezdődtek elölről újra és újra. Két hete meglátogatott Dávid és B, együtt néztuk meg a gátról elnevezett várost.