Falhalmozott kincseimet,
napjaimat és éveimet
(hogy a köröm alatti bőrön
közben kiserkedjen a vér),
egyenként hordom, tolom és húzom;
miközben devizaszámlámon
frissen sorakoznak
a számjegyek.
Kocsmáról kocsmára kezdődik az esti kúra:
a pultos lány kinyújtott kezéből
átvett ajándékká lesz az élet
A kiizzadt verejték gyöngyözve
apró cseppekben gyűlik össze
a mosolygós arcokon,
hogy csöppjeiben tükröződjön az éjszaka
és az újabb név nélküli lány
nyaka,
illata
Hideg szobában takarózom
- másnaposan - testem is cserbenhagyott már
Sápadat tekintetű szellem a figyelem:
arra gondolok, hogy mi lesz
ha meghalok – szappanbuborék felszínén
megannyi nyákos, olajos kis sziget,
fenntarthatatlan élvezet —
alattuk az űr,
a felszín remeg
