The Old Lady and the Pigeons ×ł× Az öreg hölgy és a galambok

Starvation, eating, and the derangement of the mind connect the characters of this dark tale. My friend B called my attention to this early surrealist piece from Sylvain Chomet. Chromet is artist who defined the world of contemporary animation films by such works as the The Triplets of Belleville and The Illusionist.

Evés, éhezés és az elme megzavarodása köti össze a következő sötét mese szereplőit. B hívta fel a figyelmemet erre az igazi szürrealista rajzfilmre. Párizs hangulatát híven időző rajzok attól a Sylvain Chomet-től, akinek a nevéhez olyan kortárs egészestés rajzfilmek kötődnek, mint az Illuzionista és a Belleville randevú.

Gömb és kockák

kelletlen tologatva asztalomon a milliméterpapírt újra az eszembe jutsz— ahogy keresztre feszítettél, gondolatban magad mellé temettél, néztél és kinevettél amiért nem láttam megfeszítve a szépet magam körül, mert csak téged néztelek és közben szinte hallom

közös gondolataink és emlékeink pusztulását; csöpögve száradnak az idő tengelyén:

lassan cseppenként  vesztve el a megfoghatatlant (ami nélkül még sincs kész

az egész) hogy d e r é k s z ö g e k k é: négyzeteké és kockákká

satnyuljanak. tudom a nagy tengelyekbe

minden bele-, azokon belül, pedig

kifér, de végül mindig

ki marad az

én

pont vagyok

egy pont vagyok csak ott, ahol

a tér és az idő két tengelye összeér

pont vagyok és arra kérlek, most te is csak egy

pont legyél, mert a derék- és négyszögek burkolatán két

pont néha egy nagy körben egymással gömbként— összeér

összekuszált vonalak a finom ráncok az arcodon és a tenyereden,

maga ez az élet kilúgozott világunknál nézd ez mind több …kérlek csak

a kedvemért egy pont legyél, hogy a négyzetek között gömbé lehessünk mert

érzem, hogy ahogyan te tetted velem,

most úgy vágyom                   én is

összekuszálni ezt a                 ronda és szabályos      tájat_____,

Az örök fiatalság titka – a farkába harapó kígyó

Az örök élet és az újjászületés középkori szimbóluma a saját farkába harapó kígyó, az uroborosz. A kígyó a nietzschei korpuszban sem egyértelműen a rossz szimbóluma: „A kígyó amely nem tudja levetni a bőrét elpusztul. Csakúgy mint azok az elmék, melyek nem képesek megváltoztatni a véleményüket: megszűnnek elmék lenni.” (Hajnalpír:523). A szabad szellem újfajta tudományos szemléletet képvisel: nem befolyásolja a hagyomány és a tekintély, az igazságai keresése közben azt fogadja el igaznak, amit annak talál, nem pedig amit gondol – mondaná Nietzsche, illetve úgy 120 éve mondta is. Ez tézis, ami az önmagunkkal szembeni szkepticizmust, rugalmasságot követel, nem csak a tudományos munkában, de a mindennapi életben is megbízható iránymutatás.

Útjelző

Kanyargós útjainkon,
egymásba csavarodott
tévedéseinken keresztül
lépjük át határainkat

Budapest Bizarre

Képek és hangulatok a kortárs Budapestről. - Pictures and feelings of contemporary Budapest.  

Habermas Budapesten

Pár hete Magyarországon járt Jürgen Habermas. Először az ELTE épületében, aztán az Európa Pont-ban tartott előadást. Az egyetemen két előadó telt meg, a másodikban kivetítőn követték Habermas-t, az Európa Pontban a hallgatók egy része az épületen kívül kapott helyet, és a padlótól mennyezetig érő üvegfalon keresztül, szitáló esőben figyelték az előadást.

A gondolkodáshoz bátorság kell

"Miben különböztek a nagy gondolkodók a kortársaiktól? Okosabbak voltak? Nem, a többiek is okosok voltak. Bátrak voltak. Bátrak, mert a gondolkodáshoz bátorság kell. Mert aki gondolkodik és azt leírja, az előbb-utóbb szembekerül más érdekeket képviselő erőkkel." 

- Kiss Endre (elhangzott a MÓKSA Szabadbölcsész Önképzőkör előadásán, 2014. március 27-án.)

Freud Esszék

 „A pszichoanalízis állításai megfigyelések és tapasztalatok beláthatatlan bőségén nyugszanak, s a saját ítéletalkotás útjára csak az léphet, aki megismételte ezeket önmagán és másokon.”  (p. 409.)

  

Nemrég végeztem Freud Esszék c. gyűjteményes kiadásával, belőle a kedvenc idézeteimet három témakör köré csoportosítottam.

I. Álom és betegség

II. Az analitikus munkája

III. Társadalom és fejlődés    

Amikor páciensei irracionálisnak tűnő kifejezéseit elkezdte a maguk rendszerében vizsgálni azok értelmezhetővé lettek. Ezzel Freud új utakat nyitott meg a pszichiátria történetében. A betegséget nem konkrét kategóriának, hanem a társadalmi konvencióktól való devianciában látta, mely konvenciók, bár mérceként szolgálnak, önmagukban is problematikusa; egyszerre növelik az emberi közösségek hatékonyságát és okoznak szellemi  feszültséget is.

Freud nemcsak gyógyítóként ért el jelentős teljesítményeket, de a kontinentális filozófia egyik központi alakjává is vált. Freud legfőképpen Nietzsche filozófiájára támaszkodik; ez a gondolati folytonosság hírhedté is vált Freud hivatkozások nélküli átvételei miatt. De Freudtól is sokat merített az utókor, többek között olyan filozófusok, mint Adorno, Lyotard, Lacan, Derrida, és a két kortárs: Habermas és Žižek.     

A következő szövegek közül több keletkezése óta elmúlt már száz év is. Vehemens erejük mögött még mindig olyan meggyőződés és hivatás tudat érződik amivel ritkán lehet találkozni.

  

Minden idézet az Esszék c. kiadványból származik, (Sigmund Freud: Esszék [ford.: Bart István et.al.], Gondolat: 1982.)  és az adott esszé címének feltüntetése nélkül, oldalszám alapján van megjelölve. 

I. Álom és betegség - Freud Esszék

"Az én időről időre megszakítja kapcsolatait a külvilággal és az alvás állapotába vonul vissza, s ekkor jelentősen megváltoztatja organizációját. Az alvás állapotából arra lehet következtetni, hogy ez az organizáció a pszichikus energiának egy sajátos eloszlásában áll."

(p 412.)

Álommunka és az álom működése

"Művemben [Álomfejtés – szerk.] gyakran szembeállítom egymással az álmokban megnyilvánuló, gyakorta igen különös tartalmat a rejtve maradó, a rejtve maradó ám logikailag hibátlan álomgondolattal, melyből maga az álom eredezik, s továbbá megvizsgálom azokat a folyamatokat, melyeknek révén az álomgondolat álommá alakult,  azokat a pszichikus erőket tehát, amelyek e változásban közreműködnek. A szóban forgó eljárások összességét művemben álommunkának nevezem, melynek részeként a vicc technikájával igen nagy hasonlóságot mutató sűrítést is leírom, hiszen akárcsak a eljárás, szintén rövidítéshez és nagyon hasonló jellegű helyettesítésekhez vezet."

 (p 45.)

"Az álmot csupán azokból a töredékesnek tetsző emlékekből ismerjük, amelyek ébredés után rendelkezésünkre állnak róluk. Többnyire vizuális (de korántsem csak vizuális) érzéki benyomások szövevénye, mely valóságos élményképpen jelent meg számunkra, amibe különböző gondolatmenetek (valaminek álombeli „tudása”) és érzelmek, indulatok is belevegyülhetnek. Azt, amire eképpen álomként emlékezünk, én „manifeszt álomtartalomnak” nevezem.  Ez az álomtartalom gyakorta abszurd és zavaros, máskor vagy csak abszurd vagy csak zavaros; de még ha teljesen logikus és összefüggő is, mint például némely rémálmok, akkor is valamiképpen meghökkentő olyasmi jelenik meg általa lelki életünkben, aminek eredetéről nem tudunk számot adni. […] e vonásokat az idegek rendszertelen, szervezetlen, mintegy „álmos” működése megnyilvánulásának tekintették. Én ezzel szemben azt bizonyítottam, hogy az álmok oly különös „manifeszt” tartalma minden esetben értelmezhető valamely racionális pszichikus struktúra eltorzított és elváltoztatott átirataként, mely pszichikus struktúra méltán viselheti a „latens álomgondolat” elnevezést.  A latens álomgondolathoz úgy juthatunk el, ha az álom manifeszt tartalmát alkatelemeire bontjuk, mégpedig tekintet nélkül látszólagos jelentésükre, majd követjük az immár izolált elemekből kiinduló asszociációk fonalát.  Ezek az egymással összefonódó szálak végül is olyan gondolati szövedéket alkotnak,  amely nem csupán teljesen racionális, hanem könnyen be is illeszthető a lelki folyamatok ismert összefüggéseibe. Az „analízis” során az álomtartalom levedli mindazon furcsaságokat, melyeken annyira megütköztünk […] Az emlékekből ismert manifeszt álomtartalom és az általunk felfedezett latens álomgondolat egybevetéséből kibontakozik az „álommunka” fogalma. Álommunkának nevezzük azon átalakító eljárások összessége, amelyek révén az álomgondolat mifeszt álommá alakul."

(p ?)

Nem racionális gondolatok értelmezése álomként

"Mint Griesinger már régen megsejtette, valószínűleg jobban értenénk az elmebajosak delíriumait, és még hasznukat is vehetnénk mintegy közlésképp, ha nem a racionális gondolkodás követelményeit támasztanánk velük szemben, hanem ugyanúgy próbálnánk értelmezni őket, akárcsak az álmokat."

(p 185.)  

"Az például, ami az analitikus kezelésben fáradozásaink eredménye, bekövetkezhet spontán módon is: előfordul, hogy egy általában tudattalan tartalom átalakul előbb tudatelőttessé, majd tudatossá — pszichotikus állapotokban ez rendkívül gyakran történik meg. Arra a következtetünk erről, hogy bizonyos belső ellenállások fenntartása a normalitás egyik feltétele. Alvás közben az ellenállások rendszerint alábbhagynak, következésképpen a tudattalan tartalom benyomul az énbe, és ezzel létrejön az álomképződés feltétele."

(p 428.)

"Az álom megértésének (>>megfejtésének<<) útját az a feltevésünk nyitja meg, hogy amire felébredésünk után mint álmunkra vissza emlékszünk, az nem az igazi álomfolyamat, hanem csupán homlokzat, amely mögé ez az utóbbi rejtőzik. Ezért különböztetünk meg manifeszt álomtartalmat és lappangó álomgondolatot. Azt a folyamatot, amellyel az utóbbi átalakul az előbbivé, álommunkának nevezzük."

(p 443.)

Az álom mint többletinformáció forrása

"A tudattalan ösztön-énnek az álomképződésben való részvételére bőséges és igen meggyőző bizonyítékaink vannak:  a) Az álombeli emlékezet sokkal szélesebb körre terjed ki, mint az ébrenlét emlékezete. Az álom előhoz olyan emlékeket, amelyeket az álmodó elfelejtett, amelyek ébren hozzáférhetetlenek voltak számára. b) Az álom korlátlanul használ olyan nyelvi szimbólumokat, amelyeknek jelentését az álmodó többnyire nem ismeri, mi azonban tapasztalataink alapján következtetni tudunk értelmükre. Valószínűleg a beszédfejlődés egészen korai szakaszaiból származnak. c) Az álomemlékezet nagyon gyakran hoz felszínre az álmodó kisgyerekkorából származó benyomásokat, amelyekről nem csak azt állíthatjuk teljes biztonsággal, hogy feledésbe merültek, hanem azt is, hogy elfojtás következtében váltak tudattalanná. Ezért van az, hogy az álom rendszerint nélkülözhetetlen segítséget ad az álmodó kisgyerekkorának rekonstruálásához, amit a neurózisok analitikus kezelésében megkíséreltünk. d) Ezenkívül olyan anyag is a napvilágra kerül az álomban, amely biztosan nem származhat sem az álmodó érett korából, sem pedig elfelejtett gyerekkorából. Azt kell gondolnunk, hogy ez az anyag részét alkotja annak az ősi örökségnek, elődeink élményvilágának, amelyet a gyerek minden személyes tapasztalat nélkül, magával hordoz. E filogenetikus anyag megfelelőit megtaláljuk az emberiség legrégebbi mondáiban és a belőlük fakadó továbbélő szokásokban. Az álom eszerint az emberi élőtörténet egyik nem lebecsülendő forrása."

(pp. 433-434.)

Az álom vágyteljesítés

"Az álommunka leglényegesebb teljesítménye éppen a követelésnek a vágyteljesítéssel való helyettesítése. Talán nem haszontalan ezt… példával megvilágítanunk […]. Az álmodóban alvás közben evésszükséglet jelentkezik, pompás lakomáról álmodik, és alszik tovább. Természetesen választhatott aközött, hogy felébred és eszik, vagy pedig folytatja az alvást. Ő az utóbbi mellett döntött, s éhségét az álmával elégítette ki. Legalábbis egy időre: ha az éhség nem szűnik, mégiscsak fel kell majd ébrednie."

(p 437.)

"Fenntartjuk azonban, hogy az álom mindig vágyteljesülés. […] Minden tapasztalatunkat összeegyeztetve kimondhatjuk, hogy minden álom kísérlet az alvást zavaró körülmények vágyteljesüléssel való kiküszöbölésére, vagyis hogy az álom az alvás őre. Ez a kísérlet lehet sikeresebb vagy sikertelenebb, még az is előfordul, hogy kudarcba fullad; ebben az esetben az álmodó felébred — mintha éppen az álma keltené fel. […]

A tapasztalat azt mutatta, hogy azok a tudattalan mechanizmusok, amelyeket az álommunka tanulmányozása által megismerhettünk és amelyek az álomképződést lehetővé tették számunkra, nemcsak az álomra jellemzőek. Ugyanezek a mechanizmusok segítenek hozzá a neurotikus és pszichotikus tünetképződés bennünket annyira érdeklő rejtélyének megoldásához. Ez az egyezés joggal ébreszt bennünk nagy reményeket."

(p 438.)

Álom = pszichózis

"Az álom tehát pszichózis, mindazzal a képtelenséggel, téveszmeképződéssel, érzéki csalódással, ami annak velejárója. Igaz, hogy rövid ideig tartó, ártalmatlan pszichózis, sőt hasznos funkciót is teljesít, s hogy az álmodó beleegyezése vezeti be és az ő akaratából ér véget, de mégiscsak az. Megtanulhatjuk belőle, hogy a lelki életnek még egy ilyen mélyre hatoló változása sem végérvényes és visszafordíthatatlan: átadhatja a helyét a normális működésnek. Merész dolog-e hát abban reménykednünk, hogy a pszichikum félelmetes spontán megbetegedéseit is sikerülhet a hatásunk alá vonnunk és meggyógyítanunk?"       

(p 439.)

   

"Az álom példáján láttuk: ha az én elszakad a külső valóságtól, akkor belső világának kiszolgáltatva, pszichózisba sodródik."

(p 440.)

II. Az analitikus munkája - Freud Esszék

"A pszichoanalitikus másképp gondolkodik; számára semmi sem annyira jelentéktelen, hogy ne szolgálhatna rejtett lelki folyamatok megnyilvánulásaként; rég megtanulta, hogy… az ember a >>szórakozottságnak<< köszönheti, ha egyébként rejtett lelki rezdülések elárulják magukat."

(p 308.)

Megismerés lehetősége a pszichológiában

"A pszichológia tárgyát képző folyamatok önmagukban ugyanolyan megismerhetetlenek, mint azok, amelyeket más tudományokban, például a kémiában vagy a fizikában tanulmányoznak. Arra azonban van lehetőség, hogy feltárjuk e folyamatok törvényeit, hogy hosszú szakaszokon át hiánytalanul kövessük, milyen viszony áll fenn közöttük, hogyan függenek egymástól, vagyis, hogy eljussunk oda, ami a szóban lévő területen a természeti jelenségek megértésének nevezünk."

(p 426.)     

Az analitikus helyzet: terapeuta - páciens kapcsolat 

"Szerződést kötünk egymással. A beteg én teljes őszinteséged fogad , vagyis vállalja, hogy rendelkezésünkre bocsát minden anyagot, amihez önészleléssel hozzá lehet jutni. Mi pedig biztosítjuk őt legszigorúbb titoktartásunkról, és szolgálatába ajánljuk jártasságunkat a tudattalan befolyása alatt álló anyag értelmezésében. A mi tudásunk jóváteszi az ő nem tudását, s így az énje visszaszerezheti hatalmát lelki lelki életének elvesztett területei fölött. Ez a szerződés az analitikus helyzet lényege."

(p 440.)

"Kötelezővé tesszük számára az analitikus alapszabályt, amelynek ezentúl a velünk való viselkedését irányítania kell. Figyelmeztetjük, hogy nemcsak azt  kell közölnie velünk, amit szándékosan és szívesen mond el, ami a gyónáshoz hasonló megkönnyebbülést ad neki, hanem hanem ki kell mondania mindent, amit az önmegfigyelése előhoz, mindent, ami az eszébe jut, akkor is, ha kellemetlen kimondania, akkor is, ha jelentéktelennek, sőt értelmetlennek tartja. Ha a betegnek sikerül követnie ezt az utasítást és önbírálatát kikapcsolnia, akkor bőségesen szállít nekünk olyan anyagot — gondolatokat, ötleteket, emlékeket —, amelyek már a tudattalannak állnak a befolyása alatt, gyakran ennek közvetlen származékai. Ez az anyag azután lehetővé teszi nekünk, hogy rájöjjünk mi van a beteg elfojtott tudattalanjában; ennek közlésével pedig lehetőséget adunk énjének a tudattalan szélesebb körű megismeréséhez."

(p 441.)

"Az analitikusnak minden javító és nevelő igyekezetében is tiszteletben kell tartania a beteg egyéniségét."

(pp. 442-443.)

"A beteg és analitikusa között nemcsak a tényleges szexuális kapcsolat van teljesen kizárva. Az analitikus az ilyen természetű igények kielégítésének még a finomabb formáit is fukar kezekkel méri: nem biztosít a páciensnek előnyöket, tartózkodik az intimitástól stb."

(p 443.)

Nincs per se, önmagában való 'egészség' és 'betegség'

"Rájöttünk, hogy a pszichikus normalitás és abnormalitás között nem lehet határvonalat húzni. Bármilyen fontos is ez a megkülönböztetés a gyakorlatban, tudományosan tarthatatlan és pusztán a közmegegyezésnek köszönheti értékét. Erre a felismerésre alapoztuk azt a jogunkat, hogy a lelki normalitást a lelki élet zavaraiból értsük meg. Ha a lelki betegségeknek — a neurózisoknak és a pszichózisoknak — specifikus, az idegen testek módjára ható okaik lennének, akkor ez az eljárás jogosulatlan lenne."              

(p 462.)

"Nem hisszük már, hogy egészség és betegség, normalitás és nervozitás egymástól élesen elkülöníthető, és hogy neurotikus vonásokat általános csökkentértékűség jeleként kell értékelnünk. Ma már tudjuk, hogy a neurotikus tünetek pótképződmények, melyek a gyermekből kultúremberré való fejlődésünk során kialakult elfojtások helyébe léptek. Ilyen pótképződményeket mindnyájan létrehozunk, és csak ezen pótképződmények száma, intenzitása és eloszlása ad alapot a betegség praktikus fogalmának használatára és az alkati csökkentértékűségre való következtetésre."

(p 319.)

A psziché hármas természete 

"A pszichikus lefolyásoknak tehát három minőséget tulajdonítunk: lehetnek tudatosak, tudatelőttesek vagy tudattalanok."

(p 427.)

A pszichózis oka általában

"…a pszichózis kitörését vagy az váltja ki, hogy a valóság lett elviselhetetlenül fájdalmas, vagy az, hogy az ösztönök erősödtek fel rendkívüli mértékben; és mivel az ösztön-én és a külvilág egymással versengve támaszt követelményeket az énnel szemben, a következmények a két esetben szükségképpen azonosak."

(p 468.)

A neurózis oka általában

"… a neurózisban az egyik attitűd az én sajátja, a vele ellentétes másik pedig, amelyet elfojt, az ösztön-énbe tartozik. A két konstelláció közötti különbség lényegében topográfiai vagy strukturális, és nem mindig könnyű eldönteni, hogy egy adott esetben a kettő közül melyikkel van dolgunk. Van azonban egy lényeges közös sajátosságuk. Akár a külvilág egy részét próbálja az én megtagadni, akár a belső világból akar egy ösztönigényt elutasítani, ezek az elhárítási törekvései sohasem vezetnek teljes, feltétlen sikerre. Az eredmény mindig két ellentétes attitűd egyidejű jelenléte, s mindkettő mindig lelki bonyodalmaknak a forrása, a gyengébbik, amelyik alulmarad, csakúgy, mint a másik."

(p 471.)

Freud szerint a tudatelőttes nem hozzáférhető

"Tehát Mut istennőnél ugyanúgy megtalálhatjuk az anyai és a férfias jellemvonások egyesülését, mint Leonardo keselyű-fantáziájában.  Magyarázhatjuk-e ezt az összetalálkozást azzal a feltevéssel, hogy Leonardo könyveit tanulmányozva sz anyát jelképező keselyű androgín természetét is megismerte? Ez a lehetőség több, mint kérdéses; úgy tűnik, a forrásművek, amelyekhez hozzáférhetett, e különös meghatározásból semmit sem tartalmaztak."

(p 284.)

III. Társadalom és fejlődés - Freud Esszék

"…szívesen elfeledkezünk róla, hogy valójában minden véletlen a mi életünkben, kezdve az ondósejt és a petesejt találkozásától, melyből keletkezünk — véletlen, de ugyanakkor része a természet törvényeinek és szükségszerűségének, csak vágyainktól és illúzióinktól függetlenek. Ha az életutunkat meghatározó tényezőket az alkat „szükségszerűségére” és a gyermekkor „véletlenjeire” osztjuk fel, az az egyes esetben még bizonytalan lehet, általánosságban azonban az első gyermekévek jelentőségéhez nem férhet többé kétség. Még mindig túlságosan kevés tiszteletet tanúsítunk a természet iránt, mely Leonardo homályos, Hamletre emlékeztető szavai szerint >>tele van számtalan okkal, melyek soha nem váltak tapasztalattá<<… Mi emberi lények valamennyien egy-egy kísérletnek felelünk meg a sok közül., melyben a természet okai —ragioni — a tapasztalat világában megjelennek."

(p 324.)

A boldogság kulcsa Freud szerint

"Az életélvezés semmilyen más technikája nem köti az egyes embert olyan szorosan  a valósághoz, mint a munka érvényesülése, mely őt legalábbis a realitás egy részébe, az emberi közösségbe biztosan beilleszti. Az a lehetőség, hogy nagymértékű libidózus összetevők, narcisztikusak, agresszívek, sőt erotikusak a szakmunkára és a vele fűződő emberi kapcsolatokra tolódhatnak, olyan értéket kölcsönöz neki, mely elengedhetetlensége mellett az egzisztencia megtartásához és igazolásához nem utolsó a társadalomban. Különleges kielégülést hoz létre a szakmunka, hogyha szabadon választott, tehát fennálló hajlamok, folyamatos vagy alkatilag felerősített ösztönrezdületek válnak hasznossá szublimáció útján. És ennek ellenére az emberek a munkát mint a boldogság útját kevésre értékelik. Nem úgy tülekednek érte, mint a boldogság más lehetőségeihez. Az emberek nagy része csak kénytelen-kelletlen dolgozik, és ebből a természetes munkaviszonyukból vezethetők le a legsúlyosabb problémák."

(p  344.)

Erósz és halálösztön harca

"… az agressziós ösztön a halálösztön leszármazottja és fő megtestesítője, melyet erósz mellett találunk, és amely vele a világuralmat megosztja. És most úgy vélem , hogy többé nem homályos számunkra a kulturális fejlődés értelme. Erósz és halál, életösztön és destrukciós ösztön közötti harcokban nyilvánul meg, ahogyan azt az emberi faj végigküzdi. Ez a harc voltaképpen az élet lényeges tartalma, és azért röviden úgy határozható meg a kulturális fejlődés, mint az emberi faj létküzdelme… És a gigászoknak ezt a küzdelmét akarják nevelőnőink elcsitítani a >>mennyei tente-baba-tentével<<!"

(p 383.)

Bűntudat a társadalomban 

"… azt a benyomást tételezem fel az olvasónál, hogy a bűnérzésről szóló fejtegetések ennek a tanulmánynak a kereteit szétfeszítik azzal, hogy túl sok helyet foglalnak el maguk számára és a többi tartalmat, mellyel nincsenek mindig összefüggésben, a margóra szorítják. Ez a tanulmány felépítését zavarhatta, azonban teljesen megfelel annak a szándéknak, hogy a bűnérzést a kulturális fejlődés legfontosabb problémájának tüntessem fel és kifejezésre juttassam, hogy a kulturális előrehaladásért, a boldogság elveszítésével, a bűnérzés fokozódásával fizettük meg az árát."

(p 395.)

Az etika lényege Freud szerint

„Az etikát tehát mint egy terápiás kísérletet kell felfognunk, mint egy olyan igyekezetet, hogy a felettes én parancsával érjük el azt, ami más kulturális munkával nem volt elérhető. Már tudjuk, itt az a kérdés, hogy a kultúra legnagyobb akadályát, az emberek alkati hajlamát az egymás elleni agresszióra hogyan lehet elhárítani, és éppen ezért különösen érdekessé válik a kulturális felettes én parancsolatai közül valószínűleg az a legújabb parancs: szeresd felebarátodat, mint önmagadat. ”

(p 403.)

Erósz és a halálösztön történelmi távlatokban

"Számomra az emberi faj létkérdésének tűnik, hogy vajon és milyen mértékben sikerül kulturális fejlődésének úrrá lenni az emberi agresszív és önpusztító ösztönöknek az együttélésben okozott zavarán. Ebben a vonatkozásban talán éppen a jelen érdemel különleges figyelmet. Az emberek a természeti erők feletti uralmukban odáig jutottak, hogy segítségükkel könnyű egymást az utolsó emberig kiirtanunk. Innen származik jó része jelenlegi nyugtalanságunknak, boldogtalanságunknak, szorongó hangulatunknak."

(p 405.)

Dachau

Tátott szájú és mosolygós emberek fotózzák egymást a kitárt vaskapu ikonikus feliratával: hirtelen az a benyomásom támad, hogy a München széli kisvárosban Disneyland kapuiban állok. Megint az az émelyítő érzés lesz úrrá rajtam: felpuffadt lábával ismét a halál hideg arcát tapossa egy elkényelmesedett kor. Barátom és egyben kísérőm, M is jóval azután lesz úrrá a haragján, hogy utunk már mélyen a koncentrációs tábor területére vezettet.