III. Társadalom és fejlődés - Freud Esszék

"…szívesen elfeledkezünk róla, hogy valójában minden véletlen a mi életünkben, kezdve az ondósejt és a petesejt találkozásától, melyből keletkezünk — véletlen, de ugyanakkor része a természet törvényeinek és szükségszerűségének, csak vágyainktól és illúzióinktól függetlenek. Ha az életutunkat meghatározó tényezőket az alkat „szükségszerűségére” és a gyermekkor „véletlenjeire” osztjuk fel, az az egyes esetben még bizonytalan lehet, általánosságban azonban az első gyermekévek jelentőségéhez nem férhet többé kétség. Még mindig túlságosan kevés tiszteletet tanúsítunk a természet iránt, mely Leonardo homályos, Hamletre emlékeztető szavai szerint >>tele van számtalan okkal, melyek soha nem váltak tapasztalattá<<… Mi emberi lények valamennyien egy-egy kísérletnek felelünk meg a sok közül., melyben a természet okai —ragioni — a tapasztalat világában megjelennek."

(p 324.)

A boldogság kulcsa Freud szerint

"Az életélvezés semmilyen más technikája nem köti az egyes embert olyan szorosan  a valósághoz, mint a munka érvényesülése, mely őt legalábbis a realitás egy részébe, az emberi közösségbe biztosan beilleszti. Az a lehetőség, hogy nagymértékű libidózus összetevők, narcisztikusak, agresszívek, sőt erotikusak a szakmunkára és a vele fűződő emberi kapcsolatokra tolódhatnak, olyan értéket kölcsönöz neki, mely elengedhetetlensége mellett az egzisztencia megtartásához és igazolásához nem utolsó a társadalomban. Különleges kielégülést hoz létre a szakmunka, hogyha szabadon választott, tehát fennálló hajlamok, folyamatos vagy alkatilag felerősített ösztönrezdületek válnak hasznossá szublimáció útján. És ennek ellenére az emberek a munkát mint a boldogság útját kevésre értékelik. Nem úgy tülekednek érte, mint a boldogság más lehetőségeihez. Az emberek nagy része csak kénytelen-kelletlen dolgozik, és ebből a természetes munkaviszonyukból vezethetők le a legsúlyosabb problémák."

(p  344.)

Erósz és halálösztön harca

"… az agressziós ösztön a halálösztön leszármazottja és fő megtestesítője, melyet erósz mellett találunk, és amely vele a világuralmat megosztja. És most úgy vélem , hogy többé nem homályos számunkra a kulturális fejlődés értelme. Erósz és halál, életösztön és destrukciós ösztön közötti harcokban nyilvánul meg, ahogyan azt az emberi faj végigküzdi. Ez a harc voltaképpen az élet lényeges tartalma, és azért röviden úgy határozható meg a kulturális fejlődés, mint az emberi faj létküzdelme… És a gigászoknak ezt a küzdelmét akarják nevelőnőink elcsitítani a >>mennyei tente-baba-tentével<<!"

(p 383.)

Bűntudat a társadalomban 

"… azt a benyomást tételezem fel az olvasónál, hogy a bűnérzésről szóló fejtegetések ennek a tanulmánynak a kereteit szétfeszítik azzal, hogy túl sok helyet foglalnak el maguk számára és a többi tartalmat, mellyel nincsenek mindig összefüggésben, a margóra szorítják. Ez a tanulmány felépítését zavarhatta, azonban teljesen megfelel annak a szándéknak, hogy a bűnérzést a kulturális fejlődés legfontosabb problémájának tüntessem fel és kifejezésre juttassam, hogy a kulturális előrehaladásért, a boldogság elveszítésével, a bűnérzés fokozódásával fizettük meg az árát."

(p 395.)

Az etika lényege Freud szerint

„Az etikát tehát mint egy terápiás kísérletet kell felfognunk, mint egy olyan igyekezetet, hogy a felettes én parancsával érjük el azt, ami más kulturális munkával nem volt elérhető. Már tudjuk, itt az a kérdés, hogy a kultúra legnagyobb akadályát, az emberek alkati hajlamát az egymás elleni agresszióra hogyan lehet elhárítani, és éppen ezért különösen érdekessé válik a kulturális felettes én parancsolatai közül valószínűleg az a legújabb parancs: szeresd felebarátodat, mint önmagadat. ”

(p 403.)

Erósz és a halálösztön történelmi távlatokban

"Számomra az emberi faj létkérdésének tűnik, hogy vajon és milyen mértékben sikerül kulturális fejlődésének úrrá lenni az emberi agresszív és önpusztító ösztönöknek az együttélésben okozott zavarán. Ebben a vonatkozásban talán éppen a jelen érdemel különleges figyelmet. Az emberek a természeti erők feletti uralmukban odáig jutottak, hogy segítségükkel könnyű egymást az utolsó emberig kiirtanunk. Innen származik jó része jelenlegi nyugtalanságunknak, boldogtalanságunknak, szorongó hangulatunknak."

(p 405.)