Polcok és szekrények

„Ébredj fel, mert most csak álmodsz!” — mondja a hang annak az álomnak a végén, ami rámutatott életed irrealitására. Kinyitod a szemed és megkönnyebbülten gondolod — „Milyen furcsa álmom volt”.  Az üres lakásban csattanásnak hat, amikor az érintetlen kávémaradékomra zárom a mikró ajtaját. A barátaim elmentek és a szórakozás után beálló csendben újra és újra felteszem magamnak a kérdést: hogyan tovább? 

A sirály

Az utóbbi időben fogmosáskor egy kisiklott életet láttam a tükörben; az esti műszakot a kekszgyárban. Alatit és Mohameded amint a gépzajt túlkiabálva helyreigazít a gyártósor mellett. A nappali rosszkedvet, végtelen cinizmust és az egyre inkább állandósuló szorongást. Olyan embernek szeretem elképzelni magamat, akinek az egyéniségét nem kezdi ki semmilyen vihar. Aki a legnehezebb helyzetekben nemcsak a hidegvérét képes megőrizni, de a cselekvőképességét is. Ezért Baudelaire-rel szemben én mégis a sirályokat kedvelem jobban. Mert a legnagyobb hóviharban, amikor a többi madár fedezéket keres, a sirályok akkor is repülnek. És amikor a többi madár fázva várakozik a csatornák partján, a sirályok akkor is úszkálnak a vízen, ami csak azért nem fagy be, mert folyik. Egyszer azt írtam, egy versemben „tudom titokban kárognak a verebek/ és álmukban nagy dolgokat tesznek az emberek”. Ez akkor volt, amikor még szép verseket volt kedvem írni.

Útravaló Európába

Belül 120 öltés, kívül fekete szövet

Egy barátom valahol azt írta:

„Foltozott vitorla a lélek” most erre gondolok

Az út során munkások panasza kísért,

meg hó, a barna lutyok és a Ruhr-vidéki ipartelep:

az ablakról leszakadó vas és acél hegyek

A náci Donald kacsa napja

Felnőtt mesék, melyben az amerikai üzemek a háború hazai frontvonalát jelentik, és a gyártósorok melletti helytállás a hazafiság kérdése. A kommunizmus szépeket ígér, de valójában mindenki rosszul jár vele; olyan, mint a hazug házalótól vett olcsó áru. A nácik az árja faj felsőbbrendűségét hirdetik, pedig valójában ipari rabszolgák; saját pusztulásuk nemzeti szocialista neveltetésük logikus végkifejlete. Amikor milliónyi embernek kell elmagyarázni egy háborút, akkor lép működésbe a propaganda. Négy rajzfilm. Walt Disney, és az álomgyár másik arca.

Holló J., az utcai költő

 Soren Kierkegaard írja a Vagy-vagyban: „Láttam, hogy az élet értelme a megélhetés biztosítása, hogy az élet célja jogtanácsossá lenni, hogy a szerelem legfőbb üdve vagyonos lányt szerezni; láttam, hogy a barátság boldogsága egymás kisegítése pénzzavarban; hogy az a bölcsesség, amit a többség ennek fogad el, hogy lelkesültséget jelent beszédet tartani; hogy bátorság, ha valaki tíz tallér pénzbüntetést megkockáztat; hogy kedvesség az, ha valaki ebéd után azt mondja, >>váljék egészségedre!<<; hogy Istenfélelem, ha valaki évente egyszer úrvacsorát vesz. Ezt láttam — és nevettem.” (36 o.) Reakciók az elfogadhatatlanra. A hajléktalansorsot önmagában nem tartom érdemnek; viszont ez a sors, akár K-nál a nevetés, értelmezhető a többségi világtól való elfordulásként is. Ebben az értelemben a tagadó élet határozott formája lehet az otthontalané, így Holló Jánosé is.