A világok, amiket találunk, vagy amiket alkotunk, abban élünk. Faludy írja a Pokolbéli víg napjaimban, hogy köszöntötték a falubeliek recski szabadulásuk után. Rá gondolok, amikor megsózom a négy kenyeret. Hagy ismerjék meg a szomszédaim, az a tízen valahány ember, akivel egy folyosón élek, ezt az egyszerű szokást. Mert egyáltalán nem bonyolult dolgok ezek, ahogy átsül a palacsinta két oldala, megköt a tészta, vagy üvegesre sül a hagyma. Mégis, amikor tíz különböző nemzetiség nem fér el az asztalnál, ezért állva, vagy a földön ülve kanalazzák a gulyásleveset az különös csavart ad az ismerős ízeknek.
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése