Kérdés a sokadik elsőhöz

(Emlékezés Maria A.-ra)

egymás kezét fogva,

eljegyezve és összekapaszkodva,

a hideg macskaköveken

kopogva jár az első szerelem

a város sárga fényei és

az este fekete csillogása az égen,

úsznak kavarogva szűk sikátorok

szemed fényeiben

(most, ha suttogsz elhiszem

hogy először, minden

most történik egészen

és eddig csak a csonk volt

és most lesz csak a kész;

a pillanatokból

összeáll a történet,

a felekből egy egész)

a boldogság megannyi ígérete

és reménye kísér az úton,

de a labirintus közepén semmi

a teljes, a fekete sötétség 

ezért gondosan összecsomagolok

és mielőtt továbbindulok,

elpakolom minden kincsem,

rongyom és kacatom

mert abba a zöld táskába,

amikor majd továbbköltözöm,

mindez belefér, de

belefér-e majd az életünk

a fekete kukába,

szerelmünk

a szeméttel teleszórt

macskaköves utcára

Epilógus:

mert te lehetsz a századik, de

ha eszembe jut két fekete szemed:  

még egy pár napig, biztos 

beleremegek

*

Benvenuto in Sassari

Nem, erre a végkép nem számítottam. Hogy Észak-szardíniáig kell utaznom a DDR életérzésért. A mennyezetre ragasztott polifóm felel a szigetelésért. A villogó neon csillagot rajzol a kareoke színpad mögé. Úgy kell elképzelni a helyet, mint egy panelház átalakított garázsát. Nem sokkal tágasabb. Ülünk a hátsó sorban és isszuk a vizezett borunkat, én és Gulió, a szerelő, aki önként vállalta, hogy bevezet Sassari éjszakai életébe. Igaz, hogy az ötvenes, vígan dalolászó társaság közé keveredett pár húsz éves kislány, de magukkal hozták a pár éves csemetéket is — és nem, ja nem, vagyis igen: letolják a gyerek gatyáját, és közvetlen a színpad előtt cserélik a pelust. Erre kérek egy ütősebb limoncellót. Nem baj ezt az éjszakát már nem a kanapén kell kihevernem. Pár napja búcsút mondtam erdőszéli otthonomnak; és a belvárosi francia ágyamon fekve már az ilyen esték is megszépülnek.

Kulináris kalandok

Igazi tészta, fagylalt és kávé. Mindenből az igazi; tehát a többi csak utánzat, hamisítvány. Az igazi, tiszta ízektől távol eső, az csak deviáns étel lehet; konyhánk másodrendű, kerülendő íze.  Már régóta kíváncsi voltam milyen a jellegzetes olasz konyha. Hát azt hiszem ennek szó szerint utána jártam. Mangare! Mangare! Plusz holland halak, a bónusz pedig egy igazi szárd specialitás.

 

Cestelsardo

Ahogy kiveszem zöld-fűszeres tésztát a tálból koppanva érkeznek a tálamba a szálak közé ékelődött kagylók. Ekkor már bánom, amiért nem kértem az emlékeztető oltást. Megpróbálom elfelejteni a hepatitist, és az étterem panorámaablakain kitekintve ez nem egy nehéz vállalkozás. Körülöttünk a Tirrén-tenger, alattunk a várról elnevezett város. Most a szárdoké, de volt már genovai és spanyol kézen is: Castelgenovese és Castel Aragonese néven. Gondoltam, hogy megint leírom hely történetét, hogy zajlott az élet, amikor a borostás zsoldosok partra szálltak az idegen zászló alatt vitorlázó gályákról. Amikor a part menti szikla tövében egy pásztornép telepedett le. Mint világokkal ezelőtt Utrechtben tettem. De aztán egyre csak a sirályokat néztem és meggondoltam magam. A hétvégén Castelsardo-ban jártam és elhatároztam, hogy pontot teszek egy történet végére.