(Emlékezés Maria A.-ra)
egymás kezét fogva,
eljegyezve és összekapaszkodva,
a hideg macskaköveken
kopogva jár az első szerelem
a város sárga fényei és
az este fekete csillogása az égen,
úsznak kavarogva szűk sikátorok
szemed fényeiben
(most, ha suttogsz elhiszem
hogy először, minden
most történik egészen
és eddig csak a csonk volt
és most lesz csak a kész;
a pillanatokból
összeáll a történet,
a felekből egy egész)
a boldogság megannyi ígérete
és reménye kísér az úton,
de a labirintus közepén semmi
a teljes, a fekete sötétség
ezért gondosan összecsomagolok
és mielőtt továbbindulok,
elpakolom minden kincsem,
rongyom és kacatom
mert abba a zöld táskába,
amikor majd továbbköltözöm,
mindez belefér, de
belefér-e majd az életünk
a fekete kukába,
szerelmünk
a szeméttel teleszórt
macskaköves utcára
Epilógus:
mert te lehetsz a századik, de
ha eszembe jut két fekete szemed:
még egy pár napig, biztos
beleremegek
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése