A te helyed

(K. S. Á-nak)

Ahol az abc a hatalom fegyvere,

ahol sercenő hangokon nevetnek az emberek,

ahol elhal az ész és a tekintet üres szemekkel a semmibe mered,

ahol a homokba nyúlsz - és a kezedből apró kis szemenként folyik ki a szeretet

ahol személyes vákuumokban üvölt egyenként az őrület —

ott van a helyed:

Hogy játssz és szeress,

nevetve a szürkeség fenekébe,

hogy bohócaként a másnak, ő legyen az, aki végül magát szánja

És ha végre mindezt meguntad

a hideg jeget apró szilánkokra

- ezért ott a helyed -

törd szét

Összedőlt katedrális

A messzi nagyvárosból a szélütéses császár harcba küldte a légióit a mocsaras vidék lakói ellen, hogy kedvező terepen tartóztathassák fel a barbár törzseket. A császár katonái  erődöt alapítottak Germania Inferiorban, így Claudius hadjáratai nyomán Kr.u. 47-ben megszületett Utrecht. Évszázadokkal később, egy másik világrendben Willibrordus, Utrecht első püspöke innen irányította a hittérítést, a város a környék meghatározó politikai és vallási központja lett. Több mint ezer évvel a római katonák megérkezése után, azon a ponton, ahol a erőd állt, 1251-ben kezdték el a Szent Márton katedrális építését. A helyiek büszkén fogtak neki, hogy az épület kőbe öntött szimbólumként, magasan a város felett hirdesse a város hatalmát és a befolyását. Évszázadokkal azelőtt, hogy a vihar lerombolta a főhajót.

Kiesni a fészekből

A járda és a bicikliút között ugrándozó és csapdosó tollpamacs. Kikerülik a biciklikerekek, átlépdesik a járókelők. Kiesni a fészekből annyit tesz, mint valami végérvényes elvesztése. Ez a galamb a családját veszítette el: annyian fészkeltek a párkányon, hogy nem lehetett beazonosítani a fészkét. Aznap szokás szerint csípős volt a levegő és erős szél fújt. A fióka a kabátomból kilógó farktoll csomó volt és a két láb, ami erősen kapaszkodott a karomba, amivel a kabát alatt tartottam.  

Amszterdam

Úgy tetszik, időtlen idők óta nem történik semmi a mocsaras tájon. A folyó az ár-apály ciklusoknak megfelelően kiönt hideg medréből, hogy aztán ragacsossá áztatott mezőket, egy feláztatott tájat hátrahagyva visszahúzódjon állandó otthonába. Nyolcszáz éve történt: az eseménytelen életű apró faluban elállták a víz sodrását, gátat emeltek a folyón. Erről a nevezetességről, az Amszter folyón épült gátról lett ismert a település, amit, hogy megkülönböztessék a mocsaras síkság többi tanyájától és falucskájától Amszterdamnak kezdtek hívni. Szürrealitás érzetét keltve vasbeton szocreál emlékmű nyúlik a sötét éjszakai égbolt felé. Aranyszínűre világított lombtalan fák elhanyagolt ékszerekként állnak a folyton mozgó tömegben. Körbenézve a Damsplatzon, a régi gát helyén épült téren távoli mesének tűnik az elemekkel vívott küzdelem, a nélkülözés és maga a történelem is. Pedig egykor minden itt kezdődött, sétáink is rendre ide kanyarodtak vissza és kezdődtek elölről újra és újra. Két hete meglátogatott Dávid és B, együtt néztuk meg a gátról elnevezett várost.

Pim nyitott stúdiója

A környezet rendezett, szokás szerint ismét szemerkél az eső. Minden a helyén a megszokott utcaképpel. A sétálgató, bevásárlószatyros emberek a város méreteit meghaladó léptékben gomolyognak a legnagyobb békességben tűrve a tömeget, csak néha torpan meg egy-egy csoport. Arcukon a döbbenet keveredik valami mélységes ürességgel. A Vredenburgon a St.-Jabocsstraati kereszteződés előtt  különös stúdió működik.  A portól kicsit szürkés kirakat egy másik világba vezet.  

Elfelejtett örömeink emlékére

(Születésnapi vers)

Ifjúságunkat évenként,

egyenként tapsoltuk el

és ez nem volt egy nagy tapsvihar - mégis

talán már érzed: hideg a föld

a talpad alatt, hogy elnyelje azt,

ami még meleg

                  

Talán már remeg is a kezed,

és joggal, hiszen tudod (szeretnéd

elfelejteni, de ezt nem lehet):

terített  asztalod egyben

ravatal, esküvőd:

gyászmenet

Hát számba veszed az éveket

közben mérlegre tesz minden óra és minden perc 

- és arcod apró ráncai (megpróbáltatások

gyarapodó sáncai) szomorú örömmel

nevetnek - az életed eddig ennyi volt,

ennyit ért

és ezen a napon: egy évvel idősebb lettél

€APITALI$MU$

Megrázó számok és vallomások. A valóság és az elképzeléseink között tátongó szakadékba mélyed el a következő felvétel. Az őszinte hang, a kitálalás, a formabontás magkapó üzenete a változást sejteti. Sajnos elégtelen válaszokkal kellett szembesülnöm. A problémákkal szembe kell nézni, de hogy mit hoz a várokozásokban meg és kiélt élet, ez rendkívül kíváncsivá tett. 

Utrecht

Ahogy kilépek az utcára, mindig ugyanazok a szorongató érzések kerítenek hatalmukba. Este az Oudegrachton: simára borotvált és kisminkelt arcok. Bulizó fiatalok, puha kényelem a ruha és a ránctalan bőr feszessége, öröm: a negyvenes férfi huszonéves barátnővel. Kicsit ugyanazt csinálják, mint mi otthon, csak mégis másképp. Ez elvégre egy másik ország. Az Északi-tenger fagyos hullámaié, Beatrix királynőé, a boltban vett kábítószeré, a konzumerizmusé és most az enyém is.

Szürrealista mesék

Úgy tűnik legtöbbször az iránymutatást szolgálja a fősodorban lévő huszonegyedik század kultúrája.

Az üzenetek egyértelműek, az egyszerűség, az uniformitás, a költséghatékonyság elemei váltak gondolkodásunk, illetve létmódunk meghatározó elemeivé. Ezzel ellentéteben a médiumok művészi kihasználása a valóságtól való olyan elrugaszkodást is lehetővé tesz, ami nem tér vissza, hogy irányt mutasson, nem lezár, hanem, éppen utakat nyit, értelmezési lehetőségeket tár fel. A művészet ereje képes arra, hogy a végtelen kapuit felnyitva szórakoztasson, borzasszon és gondolkodtasson el. Ilyen rajzfilmeket kerestem.

Kezdetek

Ez a történet évekkel ezelőtt, a Lánchíd tetején kezdődött.  Téli este volt és a fagyos szél a képünkbe vágta a kanári-szigeteki szivar vastag füstjét. Lent a város hideg fénypontok gyűjteménye. A pillér lábánál apró alakok a hitetlenkedő barátok, ők nem tartottak velünk a pillér tetejére. Aznap tért vissza barátom, B. Spanyolországból. Fél éve nem találkoztunk. Két taknyos, tejfeles szájú kölyök szivarral a képében, nyakig begombolkozva a hideg szélben. Magasan a város felett, aggodalmas képpel méregettük a tájat. Aznap este határoztuk el, hogy lelépünk. Hogy elindulunk, soha nem nézünk vissza és megcsináljuk azokat a dolgokat, amikről a többi ember csak álmodik, hogy egyszer megteszi.

Rövidebb mozifilmként pergett le a táj a Bazilikától a Luqa Internationalig. Arrogáns vigyorral szálltunk le a repülőgépről. A táskámban a diplomám, a zsebemben négy év megtakarított bankjegy gyöngyölege, a torkomban a szívem. Az első napokban kiderült, hogy a nemzetközi vállalkozásunk
alapját képező üzleti ötletet már meg is valósították a szigeten. A Máltán töltött egy hét után a hajnali járattal Bécsen keresztül érkeztünk Pestre. Két taknyos, tejfeles szájú kölyök.

B. Budapesten maradt, én alig pár hete élek Hollandiában. A városi múzeumban Johannes Moreelse Hérakleitoszt és Démokritoszt ábrázoló közismert festménypárosával kellett szembenéznem, illetve Descartes, aki szintén élt Utrechtben, egyik ábrázolásával, amin a nagy gondolkodó épp egy könyvet tart. A felcsapott lapon az írás: mundus est fabula. Ekkor érzetem, hogy a világ nem egy tényhalmaz, fizikai, kémiai, szociális szabályok és törvényszerűségek halmaza, hanem egy nagy történet, ami nem létezik, hanem írják. Ahol az életünk megannyi regény, melynek különös módon: egyszerre főhőse és írója minden ember.

Ma mindenki kreatív, mindenki éppen önmegvalósításán dolgozik, a testnyílásainkat átjárják a kábelek a tömegkultúra különböző formájú médiumaira kapcsolva minket. De vannak dolgok, mint a filozófia a kibernetika korában, amiktől nem menekülhetünk, amikkel szembe kell nézni.