2011. május 24., kedd

Vesztegzár Milánóban


De itt nem ér véget az utazás, itt nem érnek véget a kalandok.
— Sajnos nem segíthetek. Előbb ki kell fizetnie a szállást, aztán a költségeket visszaigényelheti, miután postázta a mellékelt formanyomtatvány. — A tarkómon vastagon áll a hideg verejték, de mosolyogva hajolok közelebb a pultos kisasszonyhoz:
— Az a helyzet, hogy ellopták a pénztárcámat, és nem szeretnék az utcán aludni.
Megkértem, hogy hívja fel nekem a konzulátust, de erre szerencsére nem került sor, ahogy a négy csillagos szállodát se a maradék aprómból kellett fizetnem. Bergámó és Milánó között félúton kisbuszunk ülésein összehúzódva egy magándetektívvel, egy angoltanárral, egy bohém vállalkozóval, egy csapossal és egy balett táncossal kanyarodott le az autópályáról. És a kényszerűségből veszteglő utasok között pár óra leforgása alatt különös barátság bontakozott ki.

2011. május 17., kedd

Cagliari és az utolsó kalandok

   Akkor most már benned sem bízom — és elkezd nevetni a fotós, akinek épp az előbb meséltem G-ről. — Csak vicceltem, nehogy komolyan vegyél!
— Én viszont nem vicceltem. Miért is bíznál bennem, amikor alig negyed órája találkoztunk. — erre elkomolyodik az arca. Azt hiszem a nyugatiaknál divat egyfajta álszent nyitottság. De már mindegy, ahogy azon a napon is mindegy volt, amikor lerobbant kocsi mellett stoppoltunk és hallgattuk a kecskenyáj kolompjait. Ennek az utazásnak vége, csakhogy nem úgy, ahogy tervezetem: a korai járatot sehogy sem érem el időben, csak ha hajnalban Cagliariból indulok. Ezért a bőröndöm kerekeivel végigkocogtatom a főutca macskaköveit, le a meredek lejtőn, egészen az állomás sík beton peronjaiig. Aki kérdezi, annak azt mondom, turista vagyok.

2011. május 13., péntek

Ellopott illúziók

Közel állok meg G-hez, kevés távolságot hagyva köztünk.
— Ne haragudj, nem láttad a pénztárcámat? — Azt hiszem kicsit vörös az arcom, ahogy folytatom, egyenesen bele a két szemébe. — …mert sehol nem találom.
— Biztosan elhagytad az utcán — mondja, miközben lassan a föld felé fordul.  
G. szimpatikus figura volt a számomra. Most, ahogy minden kezd egyre rosszabbra fordulni, most már nem az.