Pim nyitott stúdiója

A környezet rendezett, szokás szerint ismét szemerkél az eső. Minden a helyén a megszokott utcaképpel. A sétálgató, bevásárlószatyros emberek a város méreteit meghaladó léptékben gomolyognak a legnagyobb békességben tűrve a tömeget, csak néha torpan meg egy-egy csoport. Arcukon a döbbenet keveredik valami mélységes ürességgel. A Vredenburgon a St.-Jabocsstraati kereszteződés előtt  különös stúdió működik.  A portól kicsit szürkés kirakat egy másik világba vezet.  

Elfelejtett örömeink emlékére

(Születésnapi vers)

Ifjúságunkat évenként,

egyenként tapsoltuk el

és ez nem volt egy nagy tapsvihar - mégis

talán már érzed: hideg a föld

a talpad alatt, hogy elnyelje azt,

ami még meleg

                  

Talán már remeg is a kezed,

és joggal, hiszen tudod (szeretnéd

elfelejteni, de ezt nem lehet):

terített  asztalod egyben

ravatal, esküvőd:

gyászmenet

Hát számba veszed az éveket

közben mérlegre tesz minden óra és minden perc 

- és arcod apró ráncai (megpróbáltatások

gyarapodó sáncai) szomorú örömmel

nevetnek - az életed eddig ennyi volt,

ennyit ért

és ezen a napon: egy évvel idősebb lettél

€APITALI$MU$

Megrázó számok és vallomások. A valóság és az elképzeléseink között tátongó szakadékba mélyed el a következő felvétel. Az őszinte hang, a kitálalás, a formabontás magkapó üzenete a változást sejteti. Sajnos elégtelen válaszokkal kellett szembesülnöm. A problémákkal szembe kell nézni, de hogy mit hoz a várokozásokban meg és kiélt élet, ez rendkívül kíváncsivá tett. 

Utrecht

Ahogy kilépek az utcára, mindig ugyanazok a szorongató érzések kerítenek hatalmukba. Este az Oudegrachton: simára borotvált és kisminkelt arcok. Bulizó fiatalok, puha kényelem a ruha és a ránctalan bőr feszessége, öröm: a negyvenes férfi huszonéves barátnővel. Kicsit ugyanazt csinálják, mint mi otthon, csak mégis másképp. Ez elvégre egy másik ország. Az Északi-tenger fagyos hullámaié, Beatrix királynőé, a boltban vett kábítószeré, a konzumerizmusé és most az enyém is.

Szürrealista mesék

Úgy tűnik legtöbbször az iránymutatást szolgálja a fősodorban lévő huszonegyedik század kultúrája.

Az üzenetek egyértelműek, az egyszerűség, az uniformitás, a költséghatékonyság elemei váltak gondolkodásunk, illetve létmódunk meghatározó elemeivé. Ezzel ellentéteben a médiumok művészi kihasználása a valóságtól való olyan elrugaszkodást is lehetővé tesz, ami nem tér vissza, hogy irányt mutasson, nem lezár, hanem, éppen utakat nyit, értelmezési lehetőségeket tár fel. A művészet ereje képes arra, hogy a végtelen kapuit felnyitva szórakoztasson, borzasszon és gondolkodtasson el. Ilyen rajzfilmeket kerestem.