Megrázó számok és vallomások. A valóság és az elképzeléseink között tátongó szakadékba mélyed el a következő felvétel. Az őszinte hang, a kitálalás, a formabontás magkapó üzenete a változást sejteti. Sajnos elégtelen válaszokkal kellett szembesülnöm. A problémákkal szembe kell nézni, de hogy mit hoz a várokozásokban meg és kiélt élet, ez rendkívül kíváncsivá tett.
Pár napja keltette fel a figyelmemet a videó:
Expatriótaként engem is megszólított a felvétel (kifejezetten a kivándorlást érintő része). A gyártó honlapja az életem megmentését ígéri. "Itt az ideje, hogy változtass az életeden. rajtad áll, hogy élsz-e vele." Végül is... Szakadt a város, egy amorális társadalomban élek, ahol az értékek eltolódtak, és zsebpénzem sincs. Ha már nem tudják megváltoztatni a fogyasztásközpontú világunkat, majd megmentenek - a srácok a mobilszolgáltatómnál. Igenis van választásunk: fogyaszthatunk velük együtt. Ugyanis, ahogy kiderül a videóikból, minden problémámra anyagi megoldás van. Egy új ruha, több telefonálás és már rögtön nem zavar a kapitalista pénzkultúra - meg vagyunk mentve. Erről nincs értelme többet írni. Egy másik oldala is a kérdésnek a társadalmi, szellemi válságé.
A gyilkosság akkor a legsikeresebb, ha a vadász az erdő mélyén, az utolsó pillanatban döbben csak rá, hogy valójában ő az üldözött. Túl sok hibát követett el, és amikor már tudja, hogy miről szólt a csel, hogy a következő percekben meg fog halni, úgy érzi, már csak a félelem értelmetlen gesztusa lenne a menekülés. És szinte már megszokásból tesz még egy lépést. Az elkövető a jófiú a gazfickó, mindig az áldozat.
Mi van, ha a legnagyobb tévedés nem az, hogy a boldogságot meg lehet vásárolni. Hanem, hogy a tágabb értelemben vett értelmiség egy olyan státusszá vált amit az oktatás útján meg lehet vásárolni. Talán leszámítva azt az egy-két gyakorlati területen kívüli, közvetlenül felelősségteljes beosztásra felkészítő képzést, egy diploma megszerzése kizárólag idő és pénz kérdése – nem tehetségé. Az oktatás is a vállalkozás egyik fajtája lett, az iskoláknak érdeke több végzettséget eladni.
Ebből következik, hogy a tanuló és a munkaerőpiac számára egyaránt értéktelen képzések indulnak. Az egyre többek által megszerzett diplomák egyre kevesebbet érnek. És itt kezdődik az igazi történet. Kialakul az oktatási rangsor, a kiválasztott intézmények (ahol mégis meg kell dolgozni egy papírért, vagy egyszerűen történelmileg a kapcsolatépítés egyezményes helyszínei) képezik az igazi értelmiséget, a kulturális, gazdasági vezetőket. Ezek azok az intézmények, ahol a három éved évenként tíz millió forintba kerül.
És létrejön a láthatatlan választóvonal. Igaz, hogy nem tudsz szabadon érvényesülni, mert ez a társadalom nem annyira átjárható, mint amennyire hazudja magáról, de még így is lehetsz boldog. Egyszerű: dolgozz keményen a pénzedért – bulizz keményen. Vedd számba, hogy mit fogsz vásárolni. Az ingatlantól lefelé egészen a telefonodig minden termék vásárlása után gyakorlatilag azonnal veszít a vételárából. A feladat: az összegyűjtött pénzed visszajuttatása azokhoz az emberekhez, akik kitörtek.
Még talán ez sem lenne igazságtalan, ha a termékek nem jóval az előállítási ár felett kerülnének piacra. Így viszont egy érdekes minta rajzolódik ki:
- Az átlag, függetlenül saját tehetségétől, képességeitől, külső körülmények hatására képtelen érvényesülni. Kevés olyan döntéssel bír, amivel saját vagy akár mások életét befolyásolhatná
- A piac, miközben a boldogságot összekapcsolja a fogyasztással, az áruk minél nagyobb hasznú értékesítésére törekszik. A túlárazott termék ára nem az áru igazi értékét mutatja. A túlárazott termékek vásárlásakor a pénz visszaáramlik a kiváltságos helyzetben lévők kezébe.
A folyamatok függetlenek az átlag és a kiváltságosak képességeitől. Hiszen a kibernetika korában a tudás megvehető. Emiatt kicsit úgy élünk, mint a középkorban. Csak isten megfoghatatlan formája változott. De ez csak az én teóriám.
Jó vásárlást!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése