(Születésnapi vers)
Ifjúságunkat évenként,
egyenként tapsoltuk el
és ez nem volt egy nagy tapsvihar - mégis
talán már érzed: hideg a föld
a talpad alatt, hogy elnyelje azt,
ami még meleg
Talán már remeg is a kezed,
és joggal, hiszen tudod (szeretnéd
elfelejteni, de ezt nem lehet):
terített asztalod egyben
ravatal, esküvőd:
gyászmenet
Hát számba veszed az éveket
közben mérlegre tesz minden óra és minden perc
- és arcod apró ráncai (megpróbáltatások
gyarapodó sáncai) szomorú örömmel
nevetnek - az életed eddig ennyi volt,
ennyit ért
és ezen a napon: egy évvel idősebb lettél
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése