Belül 120 öltés, kívül fekete szövet
Egy barátom valahol azt írta:
„Foltozott vitorla a lélek” most erre gondolok
Az út során munkások panasza kísért,
meg hó, a barna lutyok és a Ruhr-vidéki ipartelep:
az ablakról leszakadó vas és acél hegyek
Közben - álmomban - magasabb fedezéket keresett
egy kontinensnyi nép,
míg önmagába bomlott az építmény
nem maradt csak a szürke táj, rajta autópályák rácsa,
meg a csipás, üres tekintetű, mocskos kezű emberek
ha nem bírja az öltés: megszakad a szövet
(Még Odüsszeusz a tengeren hányva akár úszva is partot ért.
De Ió, ne menekülj! Nincs szerelem, amitől űzött légy.
Holland kapitány: a hajód illúzió — egy tükörkép)
kabátodba takarózva átutaztam fél Európát
oda és vissza kétszer
magamra húzott kabátodban fáztam
nagyobb, szebb és jobb ruhákat szeretnék
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése