I. Álom és betegség - Freud Esszék

"Az én időről időre megszakítja kapcsolatait a külvilággal és az alvás állapotába vonul vissza, s ekkor jelentősen megváltoztatja organizációját. Az alvás állapotából arra lehet következtetni, hogy ez az organizáció a pszichikus energiának egy sajátos eloszlásában áll."

(p 412.)

Álommunka és az álom működése

"Művemben [Álomfejtés – szerk.] gyakran szembeállítom egymással az álmokban megnyilvánuló, gyakorta igen különös tartalmat a rejtve maradó, a rejtve maradó ám logikailag hibátlan álomgondolattal, melyből maga az álom eredezik, s továbbá megvizsgálom azokat a folyamatokat, melyeknek révén az álomgondolat álommá alakult,  azokat a pszichikus erőket tehát, amelyek e változásban közreműködnek. A szóban forgó eljárások összességét művemben álommunkának nevezem, melynek részeként a vicc technikájával igen nagy hasonlóságot mutató sűrítést is leírom, hiszen akárcsak a eljárás, szintén rövidítéshez és nagyon hasonló jellegű helyettesítésekhez vezet."

 (p 45.)

"Az álmot csupán azokból a töredékesnek tetsző emlékekből ismerjük, amelyek ébredés után rendelkezésünkre állnak róluk. Többnyire vizuális (de korántsem csak vizuális) érzéki benyomások szövevénye, mely valóságos élményképpen jelent meg számunkra, amibe különböző gondolatmenetek (valaminek álombeli „tudása”) és érzelmek, indulatok is belevegyülhetnek. Azt, amire eképpen álomként emlékezünk, én „manifeszt álomtartalomnak” nevezem.  Ez az álomtartalom gyakorta abszurd és zavaros, máskor vagy csak abszurd vagy csak zavaros; de még ha teljesen logikus és összefüggő is, mint például némely rémálmok, akkor is valamiképpen meghökkentő olyasmi jelenik meg általa lelki életünkben, aminek eredetéről nem tudunk számot adni. […] e vonásokat az idegek rendszertelen, szervezetlen, mintegy „álmos” működése megnyilvánulásának tekintették. Én ezzel szemben azt bizonyítottam, hogy az álmok oly különös „manifeszt” tartalma minden esetben értelmezhető valamely racionális pszichikus struktúra eltorzított és elváltoztatott átirataként, mely pszichikus struktúra méltán viselheti a „latens álomgondolat” elnevezést.  A latens álomgondolathoz úgy juthatunk el, ha az álom manifeszt tartalmát alkatelemeire bontjuk, mégpedig tekintet nélkül látszólagos jelentésükre, majd követjük az immár izolált elemekből kiinduló asszociációk fonalát.  Ezek az egymással összefonódó szálak végül is olyan gondolati szövedéket alkotnak,  amely nem csupán teljesen racionális, hanem könnyen be is illeszthető a lelki folyamatok ismert összefüggéseibe. Az „analízis” során az álomtartalom levedli mindazon furcsaságokat, melyeken annyira megütköztünk […] Az emlékekből ismert manifeszt álomtartalom és az általunk felfedezett latens álomgondolat egybevetéséből kibontakozik az „álommunka” fogalma. Álommunkának nevezzük azon átalakító eljárások összessége, amelyek révén az álomgondolat mifeszt álommá alakul."

(p ?)

Nem racionális gondolatok értelmezése álomként

"Mint Griesinger már régen megsejtette, valószínűleg jobban értenénk az elmebajosak delíriumait, és még hasznukat is vehetnénk mintegy közlésképp, ha nem a racionális gondolkodás követelményeit támasztanánk velük szemben, hanem ugyanúgy próbálnánk értelmezni őket, akárcsak az álmokat."

(p 185.)  

"Az például, ami az analitikus kezelésben fáradozásaink eredménye, bekövetkezhet spontán módon is: előfordul, hogy egy általában tudattalan tartalom átalakul előbb tudatelőttessé, majd tudatossá — pszichotikus állapotokban ez rendkívül gyakran történik meg. Arra a következtetünk erről, hogy bizonyos belső ellenállások fenntartása a normalitás egyik feltétele. Alvás közben az ellenállások rendszerint alábbhagynak, következésképpen a tudattalan tartalom benyomul az énbe, és ezzel létrejön az álomképződés feltétele."

(p 428.)

"Az álom megértésének (>>megfejtésének<<) útját az a feltevésünk nyitja meg, hogy amire felébredésünk után mint álmunkra vissza emlékszünk, az nem az igazi álomfolyamat, hanem csupán homlokzat, amely mögé ez az utóbbi rejtőzik. Ezért különböztetünk meg manifeszt álomtartalmat és lappangó álomgondolatot. Azt a folyamatot, amellyel az utóbbi átalakul az előbbivé, álommunkának nevezzük."

(p 443.)

Az álom mint többletinformáció forrása

"A tudattalan ösztön-énnek az álomképződésben való részvételére bőséges és igen meggyőző bizonyítékaink vannak:  a) Az álombeli emlékezet sokkal szélesebb körre terjed ki, mint az ébrenlét emlékezete. Az álom előhoz olyan emlékeket, amelyeket az álmodó elfelejtett, amelyek ébren hozzáférhetetlenek voltak számára. b) Az álom korlátlanul használ olyan nyelvi szimbólumokat, amelyeknek jelentését az álmodó többnyire nem ismeri, mi azonban tapasztalataink alapján következtetni tudunk értelmükre. Valószínűleg a beszédfejlődés egészen korai szakaszaiból származnak. c) Az álomemlékezet nagyon gyakran hoz felszínre az álmodó kisgyerekkorából származó benyomásokat, amelyekről nem csak azt állíthatjuk teljes biztonsággal, hogy feledésbe merültek, hanem azt is, hogy elfojtás következtében váltak tudattalanná. Ezért van az, hogy az álom rendszerint nélkülözhetetlen segítséget ad az álmodó kisgyerekkorának rekonstruálásához, amit a neurózisok analitikus kezelésében megkíséreltünk. d) Ezenkívül olyan anyag is a napvilágra kerül az álomban, amely biztosan nem származhat sem az álmodó érett korából, sem pedig elfelejtett gyerekkorából. Azt kell gondolnunk, hogy ez az anyag részét alkotja annak az ősi örökségnek, elődeink élményvilágának, amelyet a gyerek minden személyes tapasztalat nélkül, magával hordoz. E filogenetikus anyag megfelelőit megtaláljuk az emberiség legrégebbi mondáiban és a belőlük fakadó továbbélő szokásokban. Az álom eszerint az emberi élőtörténet egyik nem lebecsülendő forrása."

(pp. 433-434.)

Az álom vágyteljesítés

"Az álommunka leglényegesebb teljesítménye éppen a követelésnek a vágyteljesítéssel való helyettesítése. Talán nem haszontalan ezt… példával megvilágítanunk […]. Az álmodóban alvás közben evésszükséglet jelentkezik, pompás lakomáról álmodik, és alszik tovább. Természetesen választhatott aközött, hogy felébred és eszik, vagy pedig folytatja az alvást. Ő az utóbbi mellett döntött, s éhségét az álmával elégítette ki. Legalábbis egy időre: ha az éhség nem szűnik, mégiscsak fel kell majd ébrednie."

(p 437.)

"Fenntartjuk azonban, hogy az álom mindig vágyteljesülés. […] Minden tapasztalatunkat összeegyeztetve kimondhatjuk, hogy minden álom kísérlet az alvást zavaró körülmények vágyteljesüléssel való kiküszöbölésére, vagyis hogy az álom az alvás őre. Ez a kísérlet lehet sikeresebb vagy sikertelenebb, még az is előfordul, hogy kudarcba fullad; ebben az esetben az álmodó felébred — mintha éppen az álma keltené fel. […]

A tapasztalat azt mutatta, hogy azok a tudattalan mechanizmusok, amelyeket az álommunka tanulmányozása által megismerhettünk és amelyek az álomképződést lehetővé tették számunkra, nemcsak az álomra jellemzőek. Ugyanezek a mechanizmusok segítenek hozzá a neurotikus és pszichotikus tünetképződés bennünket annyira érdeklő rejtélyének megoldásához. Ez az egyezés joggal ébreszt bennünk nagy reményeket."

(p 438.)

Álom = pszichózis

"Az álom tehát pszichózis, mindazzal a képtelenséggel, téveszmeképződéssel, érzéki csalódással, ami annak velejárója. Igaz, hogy rövid ideig tartó, ártalmatlan pszichózis, sőt hasznos funkciót is teljesít, s hogy az álmodó beleegyezése vezeti be és az ő akaratából ér véget, de mégiscsak az. Megtanulhatjuk belőle, hogy a lelki életnek még egy ilyen mélyre hatoló változása sem végérvényes és visszafordíthatatlan: átadhatja a helyét a normális működésnek. Merész dolog-e hát abban reménykednünk, hogy a pszichikum félelmetes spontán megbetegedéseit is sikerülhet a hatásunk alá vonnunk és meggyógyítanunk?"       

(p 439.)

   

"Az álom példáján láttuk: ha az én elszakad a külső valóságtól, akkor belső világának kiszolgáltatva, pszichózisba sodródik."

(p 440.)