II. Az analitikus munkája - Freud Esszék

"A pszichoanalitikus másképp gondolkodik; számára semmi sem annyira jelentéktelen, hogy ne szolgálhatna rejtett lelki folyamatok megnyilvánulásaként; rég megtanulta, hogy… az ember a >>szórakozottságnak<< köszönheti, ha egyébként rejtett lelki rezdülések elárulják magukat."

(p 308.)

Megismerés lehetősége a pszichológiában

"A pszichológia tárgyát képző folyamatok önmagukban ugyanolyan megismerhetetlenek, mint azok, amelyeket más tudományokban, például a kémiában vagy a fizikában tanulmányoznak. Arra azonban van lehetőség, hogy feltárjuk e folyamatok törvényeit, hogy hosszú szakaszokon át hiánytalanul kövessük, milyen viszony áll fenn közöttük, hogyan függenek egymástól, vagyis, hogy eljussunk oda, ami a szóban lévő területen a természeti jelenségek megértésének nevezünk."

(p 426.)     

Az analitikus helyzet: terapeuta - páciens kapcsolat 

"Szerződést kötünk egymással. A beteg én teljes őszinteséged fogad , vagyis vállalja, hogy rendelkezésünkre bocsát minden anyagot, amihez önészleléssel hozzá lehet jutni. Mi pedig biztosítjuk őt legszigorúbb titoktartásunkról, és szolgálatába ajánljuk jártasságunkat a tudattalan befolyása alatt álló anyag értelmezésében. A mi tudásunk jóváteszi az ő nem tudását, s így az énje visszaszerezheti hatalmát lelki lelki életének elvesztett területei fölött. Ez a szerződés az analitikus helyzet lényege."

(p 440.)

"Kötelezővé tesszük számára az analitikus alapszabályt, amelynek ezentúl a velünk való viselkedését irányítania kell. Figyelmeztetjük, hogy nemcsak azt  kell közölnie velünk, amit szándékosan és szívesen mond el, ami a gyónáshoz hasonló megkönnyebbülést ad neki, hanem hanem ki kell mondania mindent, amit az önmegfigyelése előhoz, mindent, ami az eszébe jut, akkor is, ha kellemetlen kimondania, akkor is, ha jelentéktelennek, sőt értelmetlennek tartja. Ha a betegnek sikerül követnie ezt az utasítást és önbírálatát kikapcsolnia, akkor bőségesen szállít nekünk olyan anyagot — gondolatokat, ötleteket, emlékeket —, amelyek már a tudattalannak állnak a befolyása alatt, gyakran ennek közvetlen származékai. Ez az anyag azután lehetővé teszi nekünk, hogy rájöjjünk mi van a beteg elfojtott tudattalanjában; ennek közlésével pedig lehetőséget adunk énjének a tudattalan szélesebb körű megismeréséhez."

(p 441.)

"Az analitikusnak minden javító és nevelő igyekezetében is tiszteletben kell tartania a beteg egyéniségét."

(pp. 442-443.)

"A beteg és analitikusa között nemcsak a tényleges szexuális kapcsolat van teljesen kizárva. Az analitikus az ilyen természetű igények kielégítésének még a finomabb formáit is fukar kezekkel méri: nem biztosít a páciensnek előnyöket, tartózkodik az intimitástól stb."

(p 443.)

Nincs per se, önmagában való 'egészség' és 'betegség'

"Rájöttünk, hogy a pszichikus normalitás és abnormalitás között nem lehet határvonalat húzni. Bármilyen fontos is ez a megkülönböztetés a gyakorlatban, tudományosan tarthatatlan és pusztán a közmegegyezésnek köszönheti értékét. Erre a felismerésre alapoztuk azt a jogunkat, hogy a lelki normalitást a lelki élet zavaraiból értsük meg. Ha a lelki betegségeknek — a neurózisoknak és a pszichózisoknak — specifikus, az idegen testek módjára ható okaik lennének, akkor ez az eljárás jogosulatlan lenne."              

(p 462.)

"Nem hisszük már, hogy egészség és betegség, normalitás és nervozitás egymástól élesen elkülöníthető, és hogy neurotikus vonásokat általános csökkentértékűség jeleként kell értékelnünk. Ma már tudjuk, hogy a neurotikus tünetek pótképződmények, melyek a gyermekből kultúremberré való fejlődésünk során kialakult elfojtások helyébe léptek. Ilyen pótképződményeket mindnyájan létrehozunk, és csak ezen pótképződmények száma, intenzitása és eloszlása ad alapot a betegség praktikus fogalmának használatára és az alkati csökkentértékűségre való következtetésre."

(p 319.)

A psziché hármas természete 

"A pszichikus lefolyásoknak tehát három minőséget tulajdonítunk: lehetnek tudatosak, tudatelőttesek vagy tudattalanok."

(p 427.)

A pszichózis oka általában

"…a pszichózis kitörését vagy az váltja ki, hogy a valóság lett elviselhetetlenül fájdalmas, vagy az, hogy az ösztönök erősödtek fel rendkívüli mértékben; és mivel az ösztön-én és a külvilág egymással versengve támaszt követelményeket az énnel szemben, a következmények a két esetben szükségképpen azonosak."

(p 468.)

A neurózis oka általában

"… a neurózisban az egyik attitűd az én sajátja, a vele ellentétes másik pedig, amelyet elfojt, az ösztön-énbe tartozik. A két konstelláció közötti különbség lényegében topográfiai vagy strukturális, és nem mindig könnyű eldönteni, hogy egy adott esetben a kettő közül melyikkel van dolgunk. Van azonban egy lényeges közös sajátosságuk. Akár a külvilág egy részét próbálja az én megtagadni, akár a belső világból akar egy ösztönigényt elutasítani, ezek az elhárítási törekvései sohasem vezetnek teljes, feltétlen sikerre. Az eredmény mindig két ellentétes attitűd egyidejű jelenléte, s mindkettő mindig lelki bonyodalmaknak a forrása, a gyengébbik, amelyik alulmarad, csakúgy, mint a másik."

(p 471.)

Freud szerint a tudatelőttes nem hozzáférhető

"Tehát Mut istennőnél ugyanúgy megtalálhatjuk az anyai és a férfias jellemvonások egyesülését, mint Leonardo keselyű-fantáziájában.  Magyarázhatjuk-e ezt az összetalálkozást azzal a feltevéssel, hogy Leonardo könyveit tanulmányozva sz anyát jelképező keselyű androgín természetét is megismerte? Ez a lehetőség több, mint kérdéses; úgy tűnik, a forrásművek, amelyekhez hozzáférhetett, e különös meghatározásból semmit sem tartalmaztak."

(p 284.)