Utazás Edinburghba: London transzfer

A londoni tanulóév és egy magyar megszakítás után szürke égbolt alá érkezik a járatom. Itt a repülőtéren kell kiderülnie, hogy hiába ellenőriztem otthon, a bankkártya mégsem működik… Újra London, a kapitalizmus európai fellegvára. Némi apróval a zsebemben szállok le a transzferbuszról.  Gyalog háromnegyed óra az út a bankig, ahol a kisasszonyok megállapítják, hogy elromlott a kártya. Három eltérő aláírás minta és egy hosszabb magyarázkodás és kínos mosolyok után szűnök meg nincstelennek lenni, de ez a másfél óra kisemmizettség is, főleg ebben a városban, maradandó élményként hat.

Canary Wharf: a metróállomásról kilépve az ember London pénzügyi központjában találja magát. Kétoldalt toronyházak tűnnek az esőt szitáló ködbe, a magasban részvényárfolyamok úsznak a falakon, alatta átláthatatlan öltöny és esőkabát forgatag a szétváló tömeg, benne szállásadóm, R. Régóta nem volt ilyen megnyugtató egy ismerős mosolya, ami számomra azt is jelenti, este ágyban alhatok.

Évfolyamtársaim pénzügyben készültek elhelyezkedni, ezért esett választásuk a patinás városrészre. Az ablakból közvetlen kilátás nyílik a környék két legmagasabb toronyházára. Az alapkezelő vállalatbirodalmak székházai legtöbbször a felhőkbe vesznek. Ott baljósan villognak az épület kiterjedésére figyelmeztető jelzőfények, szabályos időközönként megvilágítva a műszaki szintekből felfelé kavargó füstöt. Az épület ablakai egész este világítanak: a munkaidőt ebben a városrészben rugalmasan kezelik. A munkanap egy kezdő beosztásban 10-12 órát jelent, de a legfelsőbb emeleteken lévő tárgyalókban a vezetők van, hogy 24 órás értekezleteken vesznek részt.

Hogy azt a napi maradék pár órát ne kelljen utazásra vesztegetniük az üzletembereknek a legdrágább luxuslakások az irodaházak közvetlen közelében épültek. Ezeknek a lakásoknak a nyomasztó uniformitása ellentmondani látszik a lakóik társadalmi helyzetével: szilárdan felépített panelházakra emlékeztetnek. Úgy tűnik a két véglet valahol mégis összeér; de legalábbis az izzadva a munkájába fizikailag és lelkileg belerokkanó gyári munkás nem látszik távoli figurának, ha gyors mérleget készítve összehasonlítjuk az itt élő kiváltságosak kis közösségével.   

Megkönnyebbülve veszem tudomásul, hogy nem ezt az életutat választottam. R. pedig maradéktalanul gondos házigazda, érkezésem után az idő egyre gyorsulva múlt. Pár nap múlva, miután belekóstolhattam a valódi indiai konyhába és felelevenítettünk pár közös történetet a többi albérlővel már szomorúan gondoltam a közelgő elválásra.