München II

Neue Pinakothek, kedvenc képeim Münchenből


A szakdolgozat védés

Az egyetemi előadások alatt megszokott hévvel száll vitába most is Theodor. Csakhogy osztálytársai helyett most mestereit igyekszik a sarokba szorítani. Előtte semmi sem szent, legyen szó a metafizika bármelyen széles-körben elfogadott paradigmájáról is,mert Theodor tudja, hogy az igazi tudós soha nem hátrálhat meg. A mesterek ellenvetéseit hallgatva egyre biztosabb, csak ki kell állni igazáért, a tudomány igazáért, és minden megvilágosodik, ő pedig igazolódok bírái előtt. Mert Theodor abban hisz, ami le van írva, azt tartja tudománynak, ami fényt vet a felcsapott könyvek lapjaira, hogy mindenki láthassa az összegyűjtött tudást. Theodor még nem vette észre, mesterei egy másik világhoz tartoznak. Egy olyan világhoz, amiben egyéb megfontolások mentén, mintha szándékosan a tudatlanság fátylát húznák az érdeklődők elé, megőrizve a tudás élvezetét, és értelmezését, egy piciny kör előjogának. Ezért Theodor nem veszi észre: minél jobb érvekkel siet saját védelmére, tanáraiban annál nagyobb harag gerjed. Világukat veszélyezteti. A metafizika mestere, a tiszteletben álló Friedrich professzor döbbenten hallgatja a rendhagyó érvelést, miközben a kollégája a fülébe már az idegláz szót suttogja.

Mathilderól álmodva  

Theodor, immár éltes férfiként itt már életművén dolgozik. Nem sok minden emlékezteti már egyetemi napjaira. Egyedül Mathilde képe rémlik fel újra és újra emlékezetében és a jobb élet egykori reménye. Most csak egy dolog számít, az életmű, amivel jóvátehet végre mindent. Theodor nem is fogja feladni, dolgozik ameddig csak az öreg vaskályhába életet tud lehelni.   

Bezzeg ha…

Theodornak az ilyen délutánokon, régi barátja Heinrich jut az eszébe, akit még az egyetemről ismert meg . Heinrichnek mennyivel könnyebb dolga van nála, hiszen ő úgy kutathat, ahogy a kés vág bele a szűz húsba. Tudatlanként merülve el az ismeret világában, gátlástalanul. A következményekre nézve közömbösen. És ilyenkor Theodor őszintén átengedi magát az irigységnek, mert Heinrichnek egyik nap ugyanazzal a mozdulattal nyithatja fel a polgármester jóllakott zsírrétegeit, mint másik nap annak a bűnös kis éjjeli lepkének formás mellkasát. Ha őt is így hagyták volna dolgozni, érdek nélkül...    

*